Egy hírneves ügyvéd, kriminalista barátom, aki évekig élt Kentuckyban (Egyesült Államok) mint ügyvéd, és onnan mint többszörös milliomos jött haza: két Uppmann-szivar között a következő történetet mondta el nekem:
– Önök, jámbor európaiak, azt hiszik, hogy Amerikában mindenkinek minden sikerül, hogy ott a vállalatok föltétlenül beütnek, és hogy ott minden cipőtisztítóból okvetlenül milliomosnak kell kifejlődnie. Micsoda tévedés! Amerikában éppen úgy tönkrementek a vállalatok és az emberek, mint idehaza. Az egész, jelentéktelen különbség csak az, hogy ha itt valaki valamivel csütörtököt mond, még mindig elmehet Amerikába. De hova menjen egy amerikai, akit a sors besavanyított? Szóval, az esélyek ott is olyan ingatagok, mint itt, és néha a legjobb üzlet sem hozza meg a maga várva várt kamatait, hanem ráadásul még a tőkét is elviszi.
Hogy egyebet ne említsek, itt volt például a Joe Barker nagyszabású bankvállalata. Ennek hét megyében nem volt párja, csodájára járt mindenki. Én akkor Kentuckyban ügyvéd voltam, és mellékfoglalkozás gyanánt aszalt szilvával és lóverseny tippekkel kereskedtem.
Egy szép napon beállított hozzám Joe Barker, akivel… akivel… – különben ön előtt nincs titkom – …akivel Illinois egyik kitűnő forgalmú fegyházában ismerkedtem meg. Akkor még Piszkos Jóskának hívták, azóta hatvanmillió dollárt sikerült összelopkodnia. Joe Barker azt kérdezte tőlem, akarok-e évenként kétszázezer dollárt keresni?..